Újra a fedélzeten!
Bevallom, lusta voltam. Már pénteken este hazaértem a négynapos karintiai “munkalátogatásról”, de csak most van elég lelkierőm blogot írni. Igaz, a hétvégét végigdolgoztam, mert híradónak lennie kell, még ha ki is tört az uborkaszezon. Persze főleg ami a belpolitikát illeti, mert a világban amúgy elég forró a helyzet…
Azt hiszem, sokan megtapasztaltuk már az érzést, néhány napos nyugati tartózkodás után milyen nehéz hazajönni és visszaszokni az itthoni körülmények közé. Mert a differencia tényleg leírhatatlan, pedig elsősorban nem is a pénzről van szó. Sokkal inkább az egymás iránti tiszteletről és az udvariasságról, ami ott természetes, nálunk viszont a fehér hollónál is ritkább. Igaz, van helyette kicsinyes rosszindulat és irigység, de azért az mégsem az igazi. Egyébként a sors iróniája, hogy hazafelé, a határtól néhány méterre már megkaptam az első kellemetlenkedő telefonhívást. Csak hogy érezzem, megint itthon vagyok…
Ezek után nincs mit csodálkozni azon, hogy betegek vagyunk és korán halunk. Nézz meg egy osztrák és egy magyar nyugdíjast. Ahogy az autóval keresztül mentünk a falvakon itt és ott, volt alkalmunk az összehasonlításra. Nekem ne mondja senki, hogy csak a pénz tehet mindenről. Ideje volna “végképp eltörölni” azt az egész élet- és világszemléletet, amiben élünk. A kontrasztot látva zsákutcának tűnik a rendszerváltás óta tartó, elmúlt másfél évtizedes kínlódásunk is. Elvesztegetett idő. Valami újat kellene kezdeni végre.
Ha lesz ötletem, szólok…
2006. július 17., 12:31
Szívemből szóltál… Hasonlóképp látom én is ezeket a dolgokat, és sajnos egyre kevesebb lehetőségem van mostanság kiszakadni szűk, posványos hazámbúl, úgyhogy ha mégis elmegyek a kontraszt még erősebben hat.
Ne is csodálkozzunk azon, hogy nem változnak itthon a dolgok, hiszen az emberek is ahelyett, hogy pozitívabban, nyitottabban, mosolygósabban állnának hozzá a mindennapokhoz, egymáshoz, a munkához, inkább gyötrik, alázzák, tapossák – általában a föld alatti mélységekig – egymást. Ezért aztán amilyen az adjon isten, olyan… – szóval nem is folytatnám.
Az újra kezdésre van ötletem…. de nem itthon!
2006. július 17., 13:09
Az utóbbi időben azt vettem észre magamon, hogy már testi tüneteket produkálok az itthoni viszonyok közepette, amelyek külföldön egycsapásra elmúlnak… aztán visszatérve újrakezdődnek.
2006. július 17., 14:04
megoldás: tartós kintmaradás
)))
2006. július 17., 18:04
en ket megoldast latok:
- kint kell maradni vegleg ha annyira tetszik ott (nem adok sok idot amig ott is megtalalod a hibakat)
- kicsit jobban kell keresni itthon – pozitiv, mosolygos, nyitott emberek mindenutt vannak
2006. július 17., 18:20
Akinek “kint” nem tetszik, az vagy bolond, vagy hazudik.
Elég savanyú dolognak tűnik azzal vígasztalni magunkat, hogy ott sem fenékig tejfel. Igenis volna mit tanulnunk tőlük.
Ami a pozitív embereket illeti, én is tudom, hogy újságíróként ebből a szempontból (is) rossz körökben mozgok…
2012. február 29., 19:35
Good day! I simply wish to give a huge thumbs up for the great data you will have right here on this post. I will likely be coming back to your blog for extra soon.
2012. február 29., 19:58
Nice information, valuable and excellent design.
2012. február 29., 20:45
welcome, I have not spoken to you on the blog in a while, but I believed I would certainly text you of my brand-new elektro cigarette!! No fun, I work for a top company currently in the revision dept. Really don’t tell everyone but we uncovered this site that is absolutely glitching and sending out totally free Test Package!! to anybody that signs up. I suppose you might possibly have to confirm your email, Yours elektrische zigarette kaufen Concern your body shape try it out and safe money !
2012. március 1., 00:38
Hi there, just became aware of your blog through Google, and found that it’s really informative. I’m going to watch out for brussels. I’ll be grateful if you continue this in future. A lot of people will be benefited from your writing. Cheers!