Látszólag dúl az uborkaszezon: ma hír tudott lenni, hogy a Fidesz megismételte, amit egy hete már elmondott (Medgyessy Pétertől vonják vissza az utazó nagyköveti megbízást, mert túl sokba kerül ahhoz képest, amennyi hasznot hoz), a kormányszóvivői tájékoztatón pedig az volt a fő téma, hogy július 31-ével bezárólag(!) elküldték az érintetteknek a gázártámogatás igényléséhez szükséges nyomtatványt. Utóbbi még a Magyar Posta legendásan lassú kézbesítési tempójával számolva sem üti meg az aktualitás mércéjét.
A politikai harcmezőn tehát béke és nyugalom honol.

A hátország(ok)ban viszont egészen más a helyzet. Az igazán érdekes dolgok most ott zajlanak, hiszen közeledik az önkormányzati választás: a tavasszal hoppon maradt, illetve egyébként is negyed-, ötöd- és még alsóbb osztályú játékosok ezekben a hetekben vívják harcukat a következő négy évre biztos megélhetést jelentő posztokért.

A kormánypártoknál már most több jelentős áldozata van a küzdelemnek. Itt van például a salgótarjáni polgármester esete, aki 12 éve irányítja a várost (vörös fészek) az MSZP jelöltjeként, pártja viszont már tavaly nyilvánvalóvá tette, hogy idén nem őt favorizálják. Mit léphet erre a kigolyózott politikus? Kilép a pártból és függetlenként méretteti meg magát. Ugyanezt teszi Óbudán a koalíciós partner SZDSZ ex-polgármesterjelöltje, akit először tényleg el akart indítani pártja a hirtelen fideszessé lett Tarlós István megüresedő helyéért, később azonban mégis kihátráltak mögüle, és bár fenntartásaikat hangoztatták a szocialisták egykor kémelhárítóként dolgozó jelöltjével szemben, mégis passzív módon az ő támogatását választották. Hiába, a politikában az elvek a legritkább esetben írják fölül a szavazatmaximálás gyakorlatiasságát. Szerencsétlen átejtett jelölt mit tehet? Önállósodik és ismertségében bízik, persze nem sok eséllyel. Hiába mondanak ugyanis bármit: a városokban az önkormányzati választás még véletlenül sem a helyi ügyekről szól, sokkal inkább az úgynevezett nagypolitikáról.

Az ellenzék van, ahol összefog, van, ahol továbbra is egymás esélyeit rontja. Egészen széles koalíciót sikerült összehozniuk például a budapesti XVI. kerületben és Egerben, az I. és a II. kerületben viszont az önállóan indulni akaró MDF-es jelölt komolyan rontja a jobboldali győzelem esélyét. Persze, ki tudja, mi minden történik még szeptember 8-ig, a jelölések végső határidejéig.

Egy biztos: a színfalak mögött zajló, eddig nem jellemző intenzitású belharcok azt jelzik, egyre fontosabb az önkormányzati pozíciók birtoklása. Természetesen ennek is megvan a maga pénzügyi racionalitása: az Európai Uniótól megszerezhető források túlnyomó része hozzájuk kerül majd, és egyáltalán nem mindegy, ezekből a pénzekből mennyi fog majd a pártoknál és a haveroknál landolni…

Elküldve: 2006. augusztus 8., 22:53-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.