Újabb médiatörténeti mélypont a Magyar Televízióban: az (állítólag) közszolgálati csatorna ma este azokat a rendőröket hívta az Önök kérték-be, akik szeptember 18-án éjjel részt vettek a Szabadság téri épület meg(nem)védésében.

Hihetetlen az a gátlástalanság, ahogyan az MTV vezetése kihasználja a társadalmi feszültségeket és a belőlük kialakult zavargásokat saját megrendült presztízsének megerősítésére. Azt hiszem, azok után, ami történt, a korrekt és elegáns viselkedés az lett volna, ha szépen csendben maradnak, nyalogatják a sebeiket, közben kiélvezve persze a mártíroknak járó tiszteletet. Jó, talán még az is belefért volna, hogy egy kicsivel több kárt jelentsenek be a biztosítónak, mint amennyit a vandálok okoztak. Ez úgyis népszokás nálunk.

De nem. Rögtön elindult a médiakampány: először a napilapokban lehetett több alkalommal is egész oldalas hirdetéseket olvasni (biztos nem volt olcsó, ráadásul közpénzből…) az MTV hihetetlen hősiességéről, szakmai profizmusáról, pártatlanságáról és fontosságáról. Azt hiszem, ezeket a minősítéseket így, ebben a sorrendben cáfolhatják mindazok, akik az elmúlt években arra pocsékolták az idejüket, hogy a csatorna műsorát nézték.

Azt is mondhatnánk persze, hogy ez a kampány ügyes PR-munka, nincs ezzel semmi baj.

A ma esti adás viszont a legrosszabb múltrendszerbeli szokásokat idézte. Jó ízlésű embernek már eleve a műfaj sem fekszik: a rögzített, vágott kívánságműsorokról a legjobb kritikát a régi Gálvölgyi-paródia adta az ál-spontaneitás, a minden részletre kiterjedően irányított szituáció kigúnyolásával. A szocializmusban ennek megvolt a társadalmi alapja, ma viszont egészen anakronisztikus és dilettáns dolog egy ilyen műsort készíteni.

De az ebben való részvétel szerencsétlen, megsebesült rendőröknek sem volt jó. Nekem például az jutott eszembe minderről, és nem is tudok szabadulni a képzettársítástól, hogy gyerekkoromban a munkásőrökkel készítettek hasonló típusú és stílusú műsort. Utoljára akkor láttam ilyen tömegben hősöket, akik „a dolgozó népet szolgálják”.

Az egész szituáció olyan idétlen, hogy láthatóan sem a riporter, sem maguk a megkérdezett rendőrök nem tudtak normálisan viselkedni benne. Előjött az összes rossz sztereotípia, a kérdések már a harmadik interjútól elkezdtek ismétlődni. Brrr. Az egyik legundorítóbb dolog a médiában, hogy saját céljai érdekében gondolkodás nélkül kellemetlen helyzetbe hozza a neki nyilatkozókat. Itt is pontosan ez történt.

Egy pozitívumot találtam a régi kívánságműsorokhoz képest: most senkinek sem kellett verset kérnie…

Elküldve: 2006. október 3., 23:44-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.