Általában hajlamos vagyok azt hinni, hogy manapság már nem létezik a régi, jó testületi szellem, amely véd- és dacszövetségbe forrasztotta egy-egy szakma jeles és kevésbé jeles képviselőit. Így aztán meglepetésként ért az Új Magyar Szó cikke az MTV-t és a Dunát tudósító erdélyi stúdiók sanyarú helyzetéről: ebben aztán nyoma sem volt a széthúzásnak, bárkit kérdezett a szerző, ugyanazt hallotta mindenhol. A Maszol internetes oldalán egyébként a panaszáradatot egy olvasó úgy kommentálta: végre egy jól körüljárt téma. Elég eredeti felfogása a téma sokoldalú megközelítésének, ha annak feltétele a megszólalók tömege és nem az álláspontok különbözősége. Persze, vannak olyan szerencsés témák, ahol fel sem merülhet épkézláb ellenvélemény. No de…

Gyenge pillanataimban én is hajlamos vagyok azt gondolni magamról, hogy zseniális, amit csinálok, arra azonban ilyenkor is vigyázok, hogy a számat ne hagyja el hasonló kijelentés. Erdélyi kollégáim, úgy látszik, nem ennyire óvatosak, mert ők józanul is meg vannak győződve arról, hogy (idézem) ma már nemzetközi mércével mérve is értékelhető műsorokat gyártanak. Csak nem a CNN-re, a Sky-ra, az Arte-ra vagy a TV5-re gondolnak? Az is túlzás, ha az MTV romániai nézettégének növekedését az x-ben történt szavalóversenyről vagy az Y-ban avatott kopjafáról készült rövidke tudósításunk érdemének tudjuk be. Több szerénység, uraim!

A lényeg persze most is a részletekben van, és ez ki is bukik a cikkből. A kollégák azt kifogásolják, ezentúl másfél-két percben kell elkészíteniük a tudósítást az eddig megszokott öt-hat perc helyett. Úgy tűnik, leáldozott a félórás “dokumentumfilmek” ideje is, és marad a rövid tudósítások mindennapos taposómalma. Lehet, hogy percre fizetik őket?

Na most. Ezzel nem az a baj, hogy a kollégák művészkedni akarnak, meg hogy nagyobb kompozíciókban gondolkodnak. A baj az, hogy azt gondolják, ennek a finanszírozása kötelessége az MTV-nek, meg a Dunának. Szeretném jelezni, hogy ez már régóta nem működik itthon sem: ha valaki nagy filmet akar csinálni, akkor ahhoz először a nagylelkű szponzort kell megkeresnie. Ez nyilván nagyon kényelmetlen, de ilyen a kapitalizmus…

Úgy tűnik, vége a biztos felvevő piacnak, amely minden piszlicsáré, nem időszerű, unalmas és rosszul megírt anyagot pénzzel honorál. Ezernyi olyan tudósítást láttam már, amelyet szóról szóra át kellett írni, mielőtt adásba kerülhetett. És olyan is volt már, amikor egy Erdélyben történt katasztrófáról az MTI hírének szó szerinti átvételével tudósított a kolléga. Hogy tovább fokozzam: olyan is volt, hogy minket kért meg, küldjük már át neki a hírt, mert épp nincs a keze ügyében…

Azt hiszem, ezek a kicsiny adalékok jól mutattak volna a Maszol cikkében, hogy annyira ne legyen egyoldalú a felrajzolt kép…

Elküldve: 2006. július 5., 19:14-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.